Összegzés

Mivel a geometriát leszámítva a rajz nem tartozott a hét szabad művészet közé, ezért a rajzoktatás helyzete az eötvösi népoktatási törvényig általában nem szerepelt az elemi és a gimnáziumi oktatott tantárgyak között. Mindössze kettő kivétellel találkozunk. Egyrészt a második Ratio Educationis a háromtanítós városi iskolákban heti 3 órában a számtan - mértan, valamint az Entwurf reálgimnázium mind a hat évfolyamán heti 6 órában a rajz oktatását írta elő. A klasszikus értelemben vett rajzoktatás a reáliskolák előtt csak az 1786-ban létrejött rajziskolákban folyt. Ez gyakorlatilag az alapfokú szakoktatással, az inasképzéssel volt egyenlő. Többszöri, egyre szigorodó királyi rendeletek hatására bizonyos szakmák inasai addig nem szabadulhattak fel, amíg a rajziskolát el nem végezték. E rendeletek közül kiemelkedik az 1859. évi céhrendtartás. A rajzoktatásban fontos az az 1861-ben kiadott rendelet, amely a tanítóképzők I-II. évfolyamán heti 2 órában kötelezővé tette a rajzoktatást. Ennek hatása viszont már csak az eötvösi népoktatási törvény életbe lépése után érződött.

A középfokú szakoktatás és ezen belül a rajzoktatás szempontjából fontos momentum az 1846- ban megnyíló pesti királyi József ipartanoda. A rajztananyag tartalmát megvizsgálva elkülöníthetjük egymástól a síkmértani szerkesztéseket és a perspektivikus, ill. axonometrikus térábrázolási módokat. A rajztananyag kiválasztásában a szakiránytól függő racionalizmus és gyakorlatiasság a legfontosabb szempont. A tanítási módszerek közül kiemelhető a mintalapok, ill. a testmodellek másolására épülő szabadkézi rajzolás, a mértani szerkesztések és a "diktandó" módszer. Az 1868-ban kiadott népoktatási törvény, ill. a gyáripar, ezen belül is a gőzenergia hasznosításán alapuló gépipar intenzív hazai fejlődése jelentősen felgyorsította a rajzoktatást mind az alapfokú, mind pedig a középfokú oktatás szinte minden területén. Ennek bemutatása már egy következő tanulmány témája lehet.

Vissza

Felhasznált irodalom

Kornis Gyula (szerk.): Ratio Educationis. I. kötet Az 1777-iki Ratio Educationis. Pedagógiai Könyvtár. Katholikus Középiskolai Tanáregyesület, Budapest, 1913. p271

Vig Albert: Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben. Különösen 1867 óta. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1932. p728

Gaal Jenő: Berzeviczy Gergely élete és művei. 1902.

Békefi Remig: Az oktatásügy állapota (1525 - 1867) - Habsburgok kora

Dr. Vincze Frigyes: Szakoktatásunk multja és jelene. A mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakoktatás fejlődése 1750-től napjainkig. Szepes és Urbányi Könyvnyomda, Budapest, 1937. p143

Beregszászi Pál: A szabadkézzel való rajzolás. Debrecen, 1823.

Szterényi József: Az iparoktatás Magyarországon. 1897

Mészáros István - Németh András - Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. p417

Szűcs Pál: Szakoktatásunk a XVII. és XVIII. században. Szakképzési Szemle, X. évf. 3. sz. p92-112

Sárvári Pál: A rajzolás mesterségének kezdete. I., Debrecen, 1804. p10 és 10 ábra

Sárvári Pál: A rajzolás mesterségének kezdete. II., Debrecen, 1807. p32 és 10 ábra

Beregszászi Pál: A rajzolás tudományának kezdete. Debrecen, 1822. p172

Csőregh Éva: Rajzoktatásunk története. EIDOS Füzetek 5. Budapest, 1991. p61

Várdai Szilárd: Faliminták az elemi szabadkézi és ékítményes rajzoktatáshoz közép-, polgári- és ipariskolák, valamint tanítóképzők számára. Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest, 1891. p54

Weinberger Alajos: A rajzolás elemi hálózatban. Budapest 1878.

Szabóky Adolf: Vezérfonal rajzolásban körzővel és vonalzóval. Budapest, 1875.

Maszák Húgó: Utmutató az elemi rajztanitásban. Vezérkönyv néptanítók számára. Budapest, 1873. p76

Kövi Imre: Útmutatás a természet után való rajzolásban. (Távlat- s árnytan). rajztanárok, tanítók, tanulók, ipariskolák s rajztani műkedvelők számára. Atheneum, Pest, 1871. p64